Szóval 10 óra buszozás után, megérkeztem Londonba. Nem sokat aludtam már 3 napja. Ráadásul a szendvicsemet a hostelben hagytam.  Tudjátok milyen az éhes Dóri.

Mivel korán érkeztem előbb Julcsihoz mentem és így szemügyre vettem a lakást, ahol lakni fogok. Bizony ám, mert Julcsi lakótársa meggondolta magát, kiköltözik, szóval szabad a pálya. A 2-es zónában van, elég közel a munkahelyhez (fél óra alatt be lehet érni tömegközlekedéssel, persze a labor lassan költözik egy új helyre,de elvileg az sincs sokkal de sokkal messzebb). 3. emelet (ezt úgy képzeljétek el, mint a tipikus angol lakások, hogy az egyet felosztották 3-ra, hogy elférjenek az emberek), fényes, fürdő, konyha jól néz ki, Julcsinak van egy nagy szobája, enyém pedig a nappali. Ami egy kicsit zavar, hogy ugyanannyit fizetünk érte.. Én  a nappaliért, amiben a heverő és az „ebédlő asztal” van, ő pedig a nagy kényelmes szobáért, amiben ágy is fellelhető. Én most a kanapén alszok, ami egy darabig okés, de majd valamit be kell szereznem. Legalább egy matracot. A ház tulajdonosa is mondta, hogy a heverőt lehetőleg ne használjuk alvási célból, mert nem arra van. Voltam már rosszabb helyzetben, mikor az előző albimban leszakadt a heverő, amit ugyancsak ágynak használtam, és mivel a tulaj nem nagyon siette el a dolgot, 1-2 hónapig a földön aludtam. Ejh.. Azok voltak aztán a szép idők. Julcsi nagyon rendes, nem merem neki felhozni ezt a dolgot. Így is nagyon sokat segít. Ezen kívül vannak ilyen dolgok, hogy be kéne szerezni ezt meg azt, például porszívót, amire nekem nincs pénzem- a hétvégén ez megoldódott, Julcsi vett valami hatalmas ipari gépet, úgy szív mint Erika.. Szóval nagyon tud, de majdnem 100 font volt és szerintem batár nagy, kényelmetlen használni. Na mindegy, persze nagyon szuper, de nekem erre nincs pénzem. Julcsi fizette egyelőre. Vett ezen kívül kenyérpirítót én meg ma beruháztam egy vízforralóra. Még ígyis kéne pár dolog, de igazából csak „kényelmi” szempont, szóval kibírom nélkülük.

Múltkor elmentem ágyneműt venni, meg magát a takarót, párnát is. Elég sokat költöttem, persze mindent a legjobb áron igyekeztem beszerezni. Minden műszálas… Egy kicsivel többet költöttem az ágyneműhuzatra (ami ugye műszálas *fejrecsapás és –csóválás*), mert az egyik nagyon megtetszett. Hímzett és az van ráírva, hogy LOVE (szerelem). Gondoltam, hogy ez hímzett, legalább nem jön ki belőle a minta, mint a többiből, ami csak egy kicsit olcsóbb. Szóval hazamentem, és mutattam szánalmas ágyneműhuzatválasztásom: Single duvet(egyszemélyes ágyneműhuzat) alá írva LOVE. Mennyire szánalmas ez??:D És még MŰszálas is. Hát aznap sem találtam meg az IGAZIt. Ezek után bementem a Mc Donlads-ba, hogy netezhessek. Néztem, hogy egy menü 5 font, amiért pont nem vettem meg valamit. Most mi legyen? Netezni akarok. Vettem egy fontért egy szenyát és leültem.

Na de térjünk vissza a megérkezésemre. Első nap bementem Julcsival az egyetemre, de semmi értelme nem volt. Majd elaludtam. Egész nap küzdöttem az álmossággal. Zoli, a főnök teljes mértékben ignorált. Oda se köszönt, rám sem nézett. Nem lep meg. Megtudtam, hogy szerdán lesz az állásinterjúm, szóval volt még egy napom felkészülni.

Másnap egész nap töltöttem az agyamba az infókat. Már elfelejtettem, hogy mi volt a diplomatémám, főleg nem tudtam elmondani angolul. Julcsinak vegyes minőséggel gyakoroltam el párszor. Este előadtam Julcsinak és Gergőnek, Julcsi barátjának. Akkor okés volt, aztán szerda reggel megint nem. Már Julcsi is megijedt, hogy most itt mi lesz. Olvastam cikkeket, mert úgy hallottam ilyenekre is szeretnek rákérdezni.  És Julcsi azt mondta, hogy a Nők lapjában olvasott cikk talán nem győzi meg a főnököt lelkesedésemről a kutatómunkát illetően.

Amúgy Gergő is itt volt most egész héten. Egyik nap kijelentette, hogy ő beteg. Ez kívülről nem látszott, de állítólag nagyon szenvedett. Szóval egész héten ki sem mozdult a lakásból. Az angoloknak van erre egy kifejezésük: man fever, mivel a férfiak valamilyen rejtélyes oknál fogva jobban szenvednek a náthától. Betegsége előtt azért elment egyik nap boltba, és csinált nekünk estére sült csirkét. Az nagyon finom volt. De aznap meg azért jutott szegény csak a boltig, mert otthon várni kellett az interneteseket, hogy bekössék a netet. De se szó, se beszéd nem jöttek, csak küldtek egy levelet, hogy majd inkább március 5-én.. Szóval sajnálom, addig csak hébe-hóba van netünk. Úgy oldjuk meg, hogy Julcsi telójáról wifi-t sugárzunk a laptopokra, de neki meg nem mindig van térereje, szóval nagyon gyakran órákig nem tudok csatlakozni.

Tegnap mondta Julcsi, hogy beszélt Gergővel és azt mondta, hogy örül, hogy velem lakik. Szóval úgy néz ki átmentem a rostánJ

Az interjú nem volt se jó, se rossz. Éreztem, hogy nem tetszek nagyon a főnöknek. Kérdezett ilyeneket, hogy publikáltam-e már valamit meg hasonlók.. Hát hogyne! Ennek ellenére pár órával később Julcsi már elhintette, hogy megkaptam. Másnap hivatalossá is vált. Viszont szerintem ez csakis Zolinak köszönhető. Nem tudom, hogy, vagy mint történt pontosan, de megkaptam. Most viszont bizonyítanom kell. Ezen után viszont Zoli már mosolyogva köszöntött.

Mikor Anita, Julcsi majdnem lakótársa, kihordta a cuccait, elhatároztuk, hogy áthozzuk az egyik szekrényt a nappaliba. Hárman álltunk a batár erődítmény előtt és rögtön kiszúrta a szemünket, hogy a hatalmas képződmény bizony jóval nagyobb, mint az ajtó, amin ki szeretnénk hozni. Eldöntöttük hát megfelelő szögben és nagy nehezen kipréseltük bonyolult taktikai felkiáltások mellett kétajtós szekrényemet. A folyósóra beragadva rájöttünk, hogy ehm.. a két ajtó, az egyik amin kihoztuk és a másik, amin be szeretnénk juttatni, nem áll szemben egymással, tehát nincs elég hely, hogy a másik ajtóra ráfordítsuk, anélkül, hogy a fal megakadályozni mindket ördögi tervünkben. Itt aztán vettünk egy fél nap pihenőt. Újabb kupaktanácson a szekrény SZÉTVERÉSÉRE gondoltunk és csavarhúzok beszerzése után -ismételten 2 óra- Gergő neki is esett a dolognak. Az alapzat és a 3 oldal beszerelése után ismét egy kis szünet következett – elmentünk egy beöltözős szülinapi bulira, amiről majd máskor írok. A lényeg, hogy 1,5 napig tartott, de a szekrény itt „áll”, nyitott ajtókkal, minthogy nem lehet becsukni. Hatalmas rések vannak mindenhol és .. na mindegy, ócska, öreg vacak. De ez van. A lényeg, hogy van! A tortúra után rájöttünk, hogy Julcsi szekrénye sokkal kisebb és azt simán kihoztuk volna az ajtón, szétszerelés nélkül..

A lakásnak vannak egyéb hátrányosságai is: a mosogatón a csap borzasztóan nehezen záródik-nyitódik, és kénye kedve szerint váltogatja a hideg-meleget. A szekrények rozogák és ócskák. A radiátor leszakadt. A WC néha folyik. Hangos, mint egy pesti lakás. Ettől el vagyok szokva, Edinburghben nyugi volt, mintha egy temetőben aludtam volna. (Ami nem fordult elő, bár lehetett volna. Mikor visszamegyek bepótolom.) Kivéve a hétvégi reggeleket, mikor egy játszótéren ébredtem. Ígyszólván a szombat reggelek határozottan nyugisabbak itt. Azt mondta a tulaj, hogy a roló nem jó, szóval 5 napig szemellenzővel aludtam, amit Julcsi kölcsönzött. Tegnap gondoltam kipróbálom, és a roló tökéletesen működik. Viszont lepődjünk meg: ocsmány. De ki nézi sötétben.

El kell mondanom, hogy ez ígyis nagyon fasza lakás. Ennél rosszabbak szoktak lenni. Londonnak egy nagy problémája, hogy nem lehet normál áron bérelni szuper házakat, szobákat, lakásokat. Mindenkinek szüksége van szállásra és az angolok amúgy sem olyanok, akik sok pénzt fektetnének ingatlanjaikba, pláne mikor kiadják. Majd csinálok képeket.

Tele van magyarral amúgy a város. Az a baj, hogy már annyit beszéltem magyarul, hogy határozottan érzem, hogy visszafejlődik az angolom.

Julcsi, Mara, Anita a három magyar lány nagyon rendesek. Szerintem Mara lesz az, akivel több időt el fogok tölteni,(Julcsin kívül természetesen) mert ő az, aki mászkálna mindenfelé és szingli. Julcsi barátja Németországban van egyelőre, de majd jön ide elvileg júli 1-én. Akkor nekem viszont keresnem kell másik albit. Anitának pedig egy görög faszija van, Panosz, ő is Julcsi munkatársa.

A pénzzel igencsak gondban vagyok, mint már említettem. Így is történik egy csomó szerencsétlen dolog, ami nem segít ez ügyben. Például valahogy leneteztem egy hét alatt a pénzt a telómról. Valószínűleg ahogy Hanna fotóit mutogattam facebookon. Máskor ilyet nem csinálunk 100 mB-os nettel!! Nem töltöttem fel, hanem azon igyekeztem, hogy Virgin Mediához csatlakozzak, aminek sokkal jobb ajánlatai vannak, mint az eddig használt szolgáltatónak. De először is az itteni címem mondtam, míg a bankkártám még a régin van regisztálva. Ezt a hibát gyorsan kiküszöböltem úgy, hogy bementem a bankba bejelenteni a címváltozást. Másnap megint tettem egy sikertelen próbát a Virginnél. Aztán tegnap végre, ugyancsak nem zökkenőmentesen, sikerült valamivel előrébb jutnunk, de mivel számhordozást igényeltem, 1 napig még mindig holtidőszak lesz. Ma kipróbáltam a netet a telómon, egy nagy rakás sz*.

Mivel Julcsi netét használtuk laptopon, így az ő nete is elfogyott, szóval abba belefizettem.

Mikor megérkeztem feltöltöttem 20 fonttal az oyster kártyám, ami lényegében a tömegközlekedés kulcsa. Három nap.. HÁROM NAP alatt lement róla ez az összeg. Valószínűleg azért, mert egyik alkalommal, mikor bénáztam a kapuval (mert itt ilyen kapuk vannak a metró előtt, és én valahogy mindig beragadok.), kinyitotta nekem az ellenőr, szóval a rendszer nem érzékelte, hogy elhagyom a metrót egész estére, így valami hatalmas összeget von le. Tessék Dóri.. Szóval inkább feltöltöttem 30-al ami egy hetijegy. Alig vagyok itt egy hete és 50 font csak a tömegközlekedésre ment el.

Apropó bénáskodás a metrón. Mikor a primemarkból jöttem hazafelé hatalmas csomagokkal, felszálltam a metróra, és jólesően nekidőltem a falnak. Figyeltem, hogy szállnak le s fel a szembelévő ajtón az emberek. Mikor is egyszer elkezdtem hátrafelé dőlni és gyorsan végigsuhant az agyamon a történtek miértje: ezúttal a másik oldalon nyílt az ajtó. Esetem szempontjából mindegy is volt miért, de a tényt, hogy esek kifelé a metróból 20 kg cuccal a kezemben, hátamon, nyakamon, lábam között, valahogy nem tompította a dolog logikus magyarázata. Szóval kétségbeesettem kapkodtam egy idegen kéz után, amit hál istennek időben meg is találtam és kötélként használva, visszahúztam magam a metróba. Vészhelyzet megoldva, mostmár csak próbálj meg láthatatlan maradni és nem nézni senkire, mintha misem történt volna. MIKOR JÖN MÁR A KÖVETKEZŐ MEGÁLLÓ??

És vannak olyanok, amikre szívesen költök: a lengyel barátnőm meghívott az esküvőjére Lengyelországba.  Az elejétől kezdve láttam, hogy alakul a kapcsolatuk Edinburghban. Nincs az az isten, hogy kihagyjam egybekelésüket. Meg is vettem a jegyet, hogy ne menjen nagyon fel a repjegy ára. 55 fontot fizettem érte. Igen 55. Itt, Londonban 50 fontért csak az egyetem és az otthonom között ingáztam, míg a Ryanair egész Lengyelországig elrepít!

Valamint március végén visszamegyek Edinburghbe, mert lesz úgyis egy nagyobb szünetem, mikor bezár az egyetem. Szóval elhozom a cuccaim.

Most hol tartok? Tegnap elküldtem nekik az útlevelemet, a referenciákkal felvették a kapcsolatot. Igyekeznek úgy intézni, hogy március elsején kezdhessek. Akkor kapnék fizetést a hónap végén, ami überfasza lenne, mert fele annyi pénzem van, mint egy héttel ezelőtt. Kevesebb pénzem van, mint egy ötödikesnek.